Nekünk lányoknak van egy különleges jövőbe látó képességünk: ha megismerünk valakit, első találkozáskor képesek vagyunk megállapítani, hogy barát lesz-e az illető vagy valami több is kialakulhat annál. És ha az ítélet „barát”, akkor az a srác tehet bármit, nem változik meg a véleményünk. Persze számolnunk kell az egyéb tényezőkkel, mint például az alkohol befolyása, amely talán ideig-óráig elhomályosíthatja elhatározásainkat, de semmissé nem teheti. Ez csak arra jó, hogy tönkretegye két ember baráti viszonyát.

Hallottam már olyan esetről, hogy a hosszú barátság végül párkapcsolattá alakult át. De szerelemmé? Kötve hiszem. Elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan emberek egymásba szeressenek egyik pillanatról a másikra, akik előtte évekig jóban voltak, csak éppen komolyabb érzelmeket nem tápláltak egymás iránt soha. Vagy ez talán nem is egy villámcsapás, csupán elhatározás eredménye lehet? Azt mondják, hogy olyan jól elvagyunk, miért ne próbálnánk meg együtt? Inkább arról lehet ilyenkor szó, hogy valamelyikük mindvégig érzett valamit a másik iránt, reménykedett és kitartott, ami végül meghozta a várt eredményt. De mi a helyzet a másik féllel? Hiszen ő csak – fogalmazhatunk így – beadta a derekát. Ebben az esetben beszélhetünk szerelemről? Vagy ez valami egészen más? Talán egy sokkal mélyebb kapcsolat alakulhat ki így? Elképzelhető, hiszen mindketten ismerik a másik életét a legapróbb mozzanatokig. 

Szót kell ejtenem az ellenkező esetről is, mikor a szerelemből lesz végül barátság. Ez már sokkal gyakrabban esik meg velünk. A lehetőség adott, hiszen mindannyiunknak számtalan félresiklott, elrontott, megbánt, stb. kapcsolat van a hátunk mögött. Szóval alapanyag van. Az, hogy az ex-ből span lesz-e, véleményem szerint az elmúlt szerelem milyenségének függvénye. Van, aki képes kezelni a helyzetet, van aki nem. Általában a szakító fél tartozik az előbbihez, az, akivel szakítottak pedig az utóbbihoz. 

Jártam valakivel annak idején, aki azóta az egyik legjobb barátommá nőtte ki magát. Érdekes, mert amíg együtt voltunk nem tudtam hova tenni a stílusát, ahogy beszélt velem.  Szurkálódott, piszkált, beszólogatott, ahogy a kisfiúk szoktak az oviban, mikor tetszik nekik egy kislány (azóta eltanultam tőle egyet, s mást a suttyó-stílusról). Mindig vicces, ha két ember poénkodik, szekálja a másikat, de a szerelemben ez nem működik. Szóval elkerülhetetlen volt a szakítás, de valamilyen csoda folytán újra összehozott bennünket a sors és rájöttünk, hogy felettébb jó párost alkotunk haverokként. Ebben a felállásban már igazán szórakoztatóak azok az oda-vissza labdák. 

Kibontakozik végül előttem, egy alapvető kérdés, amely megosztja az emberek véleményét. Mégpedig, hogy létezik-e férfi és nő között barátság? Az utóbbi példám igazolja ezt, bár nem hiánytalanul, hiszen kapcsolatnak indult.  Ennek ellenére én hiszek benne. Azt mondják, az egyik fél mindig többet érez a másik iránt, ezzel is egyet értek. Azonban eldönthetjük, hogy a fontos-e a másik annyira, ér-e annyit a barátsága, hogy ezt képesek legyünk kezelni. Azok, akik rendelkezik megfelelő érzelmi intelligenciával megoldják és tudnak barátként viszonyulni egymáshoz.

Mindenki életében történnek hasonló tranzakciók, szerelmek alakulnak barátsággá és fordítva. A lényeg, hogy minden emberi kapcsolattól kapunk valamit, tapasztalunk, tanulunk belőlük. És nem számít, hogy milyen státuszra emelsz valakit az életedben, a fő, hogy becsüld meg, mert semmi nem történik véletlenül. Mindenkinek, akit megismersz, szerepe van abban, hogy kivé válsz! Mindent bele!

---

 

Oldal: Tortenetek.::)Baratsagbol Szerelem ,Szerelembol Baratsag~
Helyes Pasik♥ - © 2008 - 2024 - pasik-pasiz.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat